„Nincs vásárlói igény a tisztán elektromos autókra. Egyáltalán. Eláraszthatnánk velük Európát, de az európaiak nem akarnak ilyeneket vásárolni.” „Az elektromobilizáció úttörőjeként 2023-ig 25 különböző elektromos modell lesz a palettánkon.” A két mondat között alig néhány hónap telt el, és abból, hogy párba állítottuk őket, alighanem már sokan kitalálták: ugyanattól a cégtől származnak. A BMW mentségére szóljon, hogy a két kijelentés között azért történt egy s más.

Amikor egy ismert ember vásárol egy (vagy több) új autót, az érintett márkák háza táján általában örülni szoktak, hiszen mindez meglehetősen jó reklám a számukra. Akadnak azonban kivételek, amikor a szóban forgó híresség személye miatt nemhogy pezsgőt nem bontanak a vezetőségnél, hanem egyenesen kínos nekik az ezzel járó extra figyelem. A BMW és a Rolls-Royce székházaiban például most egy finoman szólva is vitatott megítélésű király nagybevásárlása miatt fájhat sokak feje.

A napokban hivatalosan is bemutatták az Aspark Owl nevű hiperautót, amelynek előkészületeiről először két éve lehetett hallani. Mi tagadás, megérte rá várni, a gyártó ugyanis két egészen elképesztő adattal állt elő a premieren: a rendszerteljesítmény 2012 lóerő, a 60 mérföld/órás (96 km/h-s) tempót pedig 1,69 másodperc alatt éri el. Mondani sem kell, mindkettő világrekord.

Egy ideje már nyílt titok volt, hogy az eredetileg 1965 és 1996 között gyártott legendás Ford Bronco hamarosan újjászületik majd, most pedig az is kiderült, hol láthatja először a közönség a várhatóan jövőre érkező autó (majdnem) végleges verzióját. Mi tagadás, a világ egyik legkeményebb tereprali versenyén egy jó szereplés stílusos belépő lehetne a kocsinak.

Túl magas ár, rövid hatótávolság, alacsony lefedettségű töltőhálózat. Bármilyen felmérésben is kérdezik az embereket, mindig ez a három tényező kerül elő, mint az elektromos járművek eddiginél gyorsabb elterjedésének legjelentősebb akadályai. Ami az első szempontot illeti, az autógyártók az utóbbi időben már folyamatosan próbálnak „egymás alá licitálni”. A Renault például a jelek szerint most egy igencsak pénztárcabarát modellt készül bevezetni az európai piacon.

Ha azt vesszük, hogy a Toyota volt az első világmárka, amely annak idején tömeggyártásban dobott piacra egy hibrid autót (a Priust, még 1997-ben), és hogy a japán cég azóta is toronymagasan vezeti a részben elektromos járművek eladási listáit, elég meglepő, hogy csak a napokban rukkoltak elő az első teljes egészében villanyhajtású kocsijukkal. Az úttörő modellt elnézve pedig úgy fest, megfogadták az „érdemes kicsiben kezdeni” mondást.

Elsöprő többséggel leszavazta a német parlament azt a javaslatot, amely 130 km/h-ban limitálta volna a maximális sebességet az ország autópályáin. Az elmúlt hónapokban pro és kontra is számos érv hangzott el a kérdésben, ám a képviselők végül úgy döntöttek, nem szüntetik meg a német közlekedés egyik legfőbb védjegyének számító, világviszonylatban is egyedülálló korlátlan száguldást az Autobahnon.

Ma Európában a V8 kifejezés egyet jelent az amerikai (álommal?) autógyártással és a gurgulázó motorhanggal még akkor is, ha az európai gyártók is bőven kínáltak és kínálnak (egyre kevésbé) ilyen elrendezésű blokkokat, illetve autókat. Csakhogy míg az öreg kontinensen a V8-as blokkok mindig a luxus- és sportautók kiváltságai voltak, addig Amerikában teljesen hétköznapi autókat is szerelnek ilyen blokkal, és adnak el ma is.

Az igazán lélegzetelállító sportkocsikról szóló hírek néha onnan érkeznek, ahonnét a legkevésbé várnánk őket. Hiszen lássuk be, viszonylag kevesen lehetnek, akiknek Bulgáriáról a csúcsautók jutnak elsőként eszükbe. Pedig a Kinetik 07 nevű elektromos modellt pontosan ott alkották meg – egy kis brit közreműködéssel és egy 3D nyomtató segítségével.