Az elektromos autózás gazdasági és autós publicisztikai szempontból lassan lerágott csont, és egyúttal permanens forradalom, ami nagyjából olyan eszement tempóban fejlődik, mint mondjuk a belsőégésű kocsik 1920- és 1970 között. Más kérdés, hogy ez a tempó csak utólag tűnik robbanásszerűnek, aki akkor élt, nyilván elég lassúnak érezte ‒ ahogy sokan a villanyosok evolúcióját is. Ezzel együtt is már lehet kapni kiemelkedően jó, nagy hatótávú tisztán elektromos autókat, és minden modellváltással egyre jobbak lesznek, ami a hagyományos társaikra általánosságban már jó ideje nem igaz. Aki ma új autót vesz, lényegében már a „jövőben” vásárol, a kínálat pedig teljes értékű, bármi is hajtja a járgányt, hisz még jó képességű villanyterepjárót, pickupot (képünkön pl. egy Ford F-150 Lightning) és furgont is lehet kapni, sőt, nyerges vontatót is. Ez egyébként feltűnt az új autót vásárlóknak is, a közelmúltbeli összesítések alapján ugyanis az elektromos kocsik az új vételek több mint 7%-át adják (cég és magánszemély együtt). A plug-in hibridek jelenleg 4,5%-ot tesznek hozzá a tortához, a hagyományos hibridek pedig 15%-ot. A mild hibridek és a benzinesek nyugodtan egy kalap alá vehetők, együtt 60%-ot hoznak az eladásokból, míg a dízelek nem egészen 12%-ra estek vissza.