A címben szereplő megállapítás mögöttes üzenetét alighanem jó páran „dekódolták”: manapság, ha egy fejlesztés alatt álló hiperautóról hallunk, több mint valószínű, hogy minimum hibrid, de még inkább tisztán elektromos hajtásláncról esik szó. A minap menetkész prototípusként megmutatott Noble M500 a kivételek közé tartozik, ugyanis a legújabb Ford GT-ből is ismerős, 3.5 literes, hathengeres EcoBoost motor dolgozik benne.

Másfél évtizede sincs, hogy az első Tesla autó kigördült az utakra, mégis akad olyan példány, amely már több mint 1,5 millió kilométert futott! A nem akármilyen teljesítmény egy német taxis nevéhez fűződik, akinek 8 év sem kellett ahhoz, hogy – képletesen – nagyjából 37-szer megkerülje a Földet Model S P85-ös kocsijával. Az abszolút rekordtól persze még ő is messze van…

Az autóvezetés olyan, mint a foci és a politika: mindenki azt gondolja, hogy az átlagnál jobban ért hozzá. Viccek egész sora szól arról, ki hogyan szól bele, minősíti a másik vezetését, ez a szexizmus egyik jellegzetes terepe is. Az interneten nagyon népszerűek azok a videók, amikor a szabályokat semmibe vevő, arcátlan, esetleg csak a saját képességeit túlbecsülő emberek pórul járnak. Mindezek után jogosan vetődik fel a kérdés: most akkor tudunk vezetni vagy sem? Sok balesetről hallunk az utakon, és néhányat látunk is menet közben ‒ ne adj’ isten részt veszünk benne ‒ de mégis: több millió autó futkos az utakon Magyarországon naponta, egyre több és egyre gyorsabban; ehhez képest a napi néhány tucat ütközés, baleset elenyésző. Akkor tudunk vezetni vagy sem? Nos, akinek van a volán mögött 10-70 év gyakorlata és a reflexei, ítélőképessége, érzékszervei rendben vannak, valószínűleg tud vezetni, csak hát, nem egyformán.

Üdítően komplex hajtás és a közkedvelt sci-fiket idéző beltér jellemzi a német gyártó sivatagi versenyautóját, a terep kihívásaihoz igazított RS Q e-tront. Legalábbis erről árulkodnak azok a fényképek, amiket az Audi szakemberei hoztak nyilvánosságra az online sajtóban a közelgő Dakar Rally beharangozásaként.

Idehaza is nagy népszerűségnek örvendenek azok a tévéműsorok, amelyekben lomos, hosszú évek óta érintetlen garázsokat és egyéb tárolóhelyiségeket „pucol ki” egy-egy csapat, a munka során pedig nem ritkán igazi kincsekre bukkannak. Valami ehhez hasonló történhetett a közelmúltban Franciaországban, ahol egy fészer mélyén egy valódi autós ritkaság rejtőzött – amely az enyészet helyett így egy új, kellően gazdag tulajdonosé lehet.

Ha igaznak bizonyultak volna azok a jóslatok, amelyeket az önvezető autózás gondolatának első megjelenésekor hallottunk, akkor mostanra kis túlzással már mindenki (aki akar) elengedett kormánnyal, hátradőlve ülhetne (netán alhatna) a sofőrülésben. Ehhez képest látszólag nem túl gyors a fejlődés ilyen téren – bár az autóipari vállalatok mentségére szóljon, hogy ennek legalább annyira szabályozási okai vannak, mint technológiai. A friss hírek szerint azonban most egy jelentősnek mondható áttörést következett be ilyen téren!

Egyre több jel utal arra, hogy a belsőégésű motorok napjai meg vannak számlálva – igaz, a hagyományos erőforrásokkal felszerelt új autók eladására vonatkozó tilalom pontos kezdetét illetően nagy a szórás az egyes országok között. Az Európai Unióban a legutóbbi információk alapján jelenleg a 2035-ös céldátumot mérlegelik, Norvégiában viszont már 2025-től csak zéró (helyi) károsanyag-kibocsátású járműveket lehetne értékesíteni. A trendek alapján pedig könnyen lehet, hogy ehhez ott tilalomra se lesz szükség: a piac megoldja maga a dolgot!

A címben szereplő kifejezést ezúttal szó szerint kell érteni, hiszen amikor legutóbb kaptunk egy kis ízelítőt a svéd luxusgyártó közelgő modelljéből, még egy hatalmas textildarab takarta – ezt „rántották le” most egy újabb fotózás kedvéért. Ha figyelembe vesszük napjaink autóépítési trendjeit, akkor nem igazán volt meglepő, hogy egy teljesen elektromos SUV rejtőzött a takaró alatt. Íme, néhány információ, amit jelen állás szerint tudni lehet a várhatóan jövőre debütáló kocsiról!

A hazai személyautó-állomány magas. 1960-ban 30 ezer személyautó gurult az utakon, 1980-ban 1 millió. 1991-ben 2 millió, tavaly majdnem 4 millió. Vagy alacsony? 2018-ban 100 főre Belgiumban 676 autó jut, Lengyelországban 617. Magyarországon 373 (utolsó 3 hely egyike az EU-ban), de Koszovóban csak 94. Mi a sok?