Ez a kissé elcsépelt és kitekert klasszikus a címben nem véletlen, mert a motorozás sok tekintetben olyan, mint a drog. Mondhatnánk, hogy erről szól majd ez a bejegyzés, de valójában a kábítószerekről nem, a motorozásról viszont annál inkább – a némiképp meredek analógiát csak a játék és az olvasmányosság kedvéért visszük végig. És mielőtt valaki megijedne, hogy a CarXpert szervizhálózat aktuális cikkében kivételesen eltérünk fő tárgyunktól, azért megnyugtatunk mindenkit: a kétkerekűekhez igyekszünk autós nézőpontból is közelíteni. Lássuk tehát, hogy innen nézve milyen is a motorozás!
Veszélyes
A drogok veszélyei nem a mi asztalunk. A motorozás veszélyeiről inkább csak sztereotípiák keringenek, de tény, hogy egy átlag motor veszélyesebb, mint egy átlag autó, viszont nem bármilyen motor veszélyesebb, mint bármilyen autó. Belátható pl., hogy egy 125-ös, pláne 50-es, városi robogó sokaknak kezelhető, míg egy 6-700 lovas sport- vagy bármilyen kocsi csak keveseknek. Ugyanakkor tény, hogy a motorost önhibáján kívül is érheti sérülés (az autóst is, csak ugyanabban a helyzetben enyhébb), miközben az önhibára is rengeteg lehetősége van. Statisztikailag biztos, hogy 100 motorosból sokkal többen szenvednek balesetet, mint 100 autósból.
Mindemellett azért ezt a veszélyt sokan el is túlozzák: tanúsítjuk, hogy lehet ésszel, körültekintően motorozni, töredékére csökkentve a balesetek lehetőségét. Csak hát, nagy a kísértés arra is, hogy ne így tegyen az ember. Ezzel együtt itthon tízezrek, világszerte pedig milliók motoroznak nap mint nap, Magyarországnál sokkal zűrösebb helyeken, minden gond nélkül. Valóban veszélyesebb tehát, de nem jár egészen biztosan balesettel vagy halálozással, mint azt sok kívülálló és aggódó hozzátartozó képzeli. Ha ennyire veszélyes lenne, nyilván már betiltották volna, de ehelyett felfutóban van.
Szintén nem tesz jót az egészségnek, hogy a motoron huzat van, ami folyamatosan áramlik az ízületekre, ill. egyszer-egyszer minden motoros elázik, akár olyankor is, amikor nem számított rá, de ezzel is együtt lehet élni.
Addiktív
Motorral közlekedni kétségkívül mámoros érzés. A dugókat kis túlzással úgy lehet átszelni, mint kés a vajat, városi viszonylatban még szabályosan közlekedve is akár félórákat lehet spórolni az autóhoz képest, amire könnyen rákap az ember. Azt is nagyon könnyű megszokni, hogy a rendszámos, de mondjuk a 200 cm3 feletti, nem túl régi motorokon az ember gyors. Elsőként indul a lámpától, és mindenki elmarad a visszapillantóban. Országúton, pláne autópályán, ehhez már nagyobb hengerűrtartalom kell, de mindenki tudja, hova keres motort, ezért a kitétel ott is igaz. Motorosként, aki a megfelelő helyre a megfelelő gépet használja, az lényegében a közlekedés királya. Mindenkinél gyorsabb, hatékonyabb, kreatívabb. Ezzel csak más, szintén kétkeréken ülő „királyok” versenyezhetnek, de ők is inkább cinkostársak, mint kihívók.
Szintén nagyon kellemes tud lenni, hogy motorral nem kell parkolót keresni. Bárhova megy az ember, letámaszthatja a gépet nagyjából a bejárat mellett, de legalábbis biztos, hogy 50 méteren belül. Aki keresett már reménytelenül helyet valamelyik belvárosban, vagy fizetett súlyos ezreket parkolóházban, az érti ennek a jelentőségét.
Ráadásul motoron ülni maga a szabadság. Tényleg tép a szél, tényleg ver az eső és süt a nap, sőt, nehéz is jól öltözni. Néha jó időben is fázik rajta az ember, máskor meg rárohad a ruha, és mégis élvezi, mert egyszerűen megéri mindez.
És bizony; ahogy a könnyebb anyagok állítólag ajtót nyitnak az igazán veszélyes dolgoknak, mert sokan azt hiszik, hogy még azt is képesek uralni, úgy a robogózástól is könnyű eljutni a 200 lóerős sportmotorokig, ha valaki képtelen megálljt parancsolni magának.
Közösségépítő
Ahogy a kábítószerfogyasztók, úgy a motorosok is egy laza és nyitott közösséget alkotnak. Értik egymás nyelvét, és tudják, mire gondol a másik, amikor az élményeiről beszél. Van bennük valamiféle összetartozás és összetartás, a közös szenvedély érzése. Nagy különbség azonban, hogy a motorosokat a törvény nem üldözi, csak azért, mert motoroznak.
Kívülről értelmezhetetlen és egyforma
Aki csak annyit lát a motorozásból (és nyilván a szerhasználatból is), hogy különös emberek különös késztetésekkel veszélyeztetik a saját és akár mások épségét, az soha nem fogja megérteni, miért csinálják ezt. Épp ezért, aki soha nem érzett késztetést arra, hogy kipróbálja a motorozást (újabb párhuzam) azt alapvető hiba, felelőtlenség lenne rábeszélni, épp az ismert hátulütők és veszélyek miatt. Azt azonban logikusan is be lehet látni, hogy (még egy közös vonás) ha semmi jó nem lenne a dologban, nem csinálnák egyre többen.
Szintén hasonlóság, hogy kívülről minden motor és összességében a motoros életforma elég egyforma. Ahogy azonban általánosságban „drogosok” sem léteznek, úgy „motorosok” sem. Ahogy hatalmas különbség van a buliban cigarettát átvevő kísérletező és a káros szenvedélyébe belehaló, kemény függő között, úgy a hétvégi kirándulgatástól, robogós munkába járástól is hosszú az út a Man TT-ig, és nyilván (szerencsére) kevesen mennek végig rajta. Jó esetben mindenki ott áll meg ezeken az utakon, ahol még valóban több az öröm, mint a veszély vagy a kezelhetetlen kockázat. A kivételeket pedig ‒ mindkét úton ‒ leginkább csak sajnálni lehet, miközben végig tudták, mit cselekszenek.