Kezdjük egy közhellyel: továbbra is itt a nyár, még mindig sokan mennek nyaralni, közülük sokan autóval, amely járművek vagy kibírják zokszó nélkül a hosszú utat, vagy nem. Ha nem, az külföldön különösen problémás és drága lehet, de ugyan honnan tudhatnánk előre, hogy „lesz-e baj”? A korrekt válasz az, hogy semmire nincs garancia, csak valószínűségek vannak, amit, ha nagyjából jól saccolunk meg, akkor kockázatvállalási hajlandóságunk és mindenféle ‒ családi, anyagi, szabadidős ‒ helyzetünk függvényében hozhatunk a korábbinál reálisabb döntést. Ezt a tippelést próbáljuk segíteni a CarXpert szervizhálózat legfrissebb összeállításával.
Ha az elején szeretnénk egyfajta alapvetést megfogalmazni, az úgy hangzana, hogy egy nagyjából gyári állapotú, normálisan terhelt és használt, mondjuk 30 évesnél fiatalabb „nyugati” autó a szokásosnak mondott európai utakon nagyon nagy valószínűséggel nem fog cserbenhagyni. Egyszerűen a technológia a ’90-es évek óta már tart ott, hogy teljesen megbízható kocsikat tudtak gyártani, míg előtte, ahogy távolodunk az időben, egyre nagyobb a szórás.
A normális terhelésről és használatról is sokat lehetne beszélni (pl. dugóban, 30+ fokban ne álljunk már 5 cm-re az előttünk járó motorral várakozó kocsi fenekébe, mert a forró kipufogógázai egyenesen a hűtőnkre jönnek majd), de most nézzük a gyári állapotot. Szintén elcsépelt hiedelem, hogy ezt kocsi utoljára a gyárban érte el, de ez butaság, nem szabad összekeverni a vadonatúj állapottal. Minden alkatrésznek van tervezett élettartama, a kopó-fogyó fajtáknak pláne, ahogy működési normál tartománya, állapota is. Ha az átnézésen még bőven ezen belül van, nagy eséllyel nem lesz vele gond ‒ ez nem az egész kocsira, csak az adott alkatrészre vonatkozik.
A legfontosabbak persze a fék, a kormány és a futómű bizonyos részei, de a normál működéshez az sem rossz, ha a motor, a váltó, a hűtőrendszer vagy épp a klíma sem hagy cserben minket. A kérdés, hogyan lehet ezt megjósolni?
Talán senki nem kap sokkot, ha azt mondjuk: átvizsgálással. Az a minimum, hogy ránézünk a fékalkatrészekre, „megrángatjuk” a futóművet, ellenőrizzük a folyadékszinteket stb. Aki rendszeresen karbantartja a kocsiját, nem kell, hogy nagy meglepetésekre számítson, hiszen a gondok folyamatában „ellenőriztetnek és javíttatnak”. Vannak azonban olyanok, akik nem szívesen költenek rendszeresen az autóra („elmegy az még”), de a nyaralásra igen. A baj általában náluk jelentkezik, és naná, hogy a nyaralás alatt. Hosszabb utak, nagyobb terheléssel, akár komolyabb emelkedőkkel, gyakran tartósan sztrádatempóban, természetesen nyáron, melegben. Ilyenkor egy elhanyagolt autóval szinte bármi megtörténhet:
A túlhasznált kuplung végleg megadja magát, a régóta kontaktos önindító drótja teljesen leolvad, elköszön a hűtőventillátor termosztátja, és akkor még igazán gonosz dolgokat, mint a vezérműszíj/lánc szakadása vagy átugrása, még nem is említettünk. Hogy mindez mennyire gyakori? Erre a kérdésre nincs egzakt válasz, csak a már említett, változó valószínűség. Egy új vagy jól karbantartott autónál extrém ritka, és minél kevésbé törődnek a kocsival, annál gyakoribb, egészen az időzített bomba státuszig.
Volt, hogy profi szervizeink egyikébe behoztak egy kocsit nyaralás előtti átvizsgálásra „minden rendben van vele” alapon, „csak a biztonság kedvéért”, és olyan repedt fékcsöveket találtunk alatta, hogy jó eséllyel az életüket mentették meg vele, szereléssel együtt mintegy 40 ezer forintért. A vicc az, hogy érzésre tényleg minden rendben volt vele, hiszen a városban gond nélkül működött a fék. Hogy ugyanez egy alpesi szerpentinen lefelé, folyamatos használat és melegedés, növekvő fékfolyadéknyomás mellett meddig tartott volna ki, szerencsére soha nem kellett kiderülnie.
Van még ilyen sztorink, de a lényeg minden esetben ugyanaz: ha negyed- vagy legalább félévente hordja az ember a kocsit szerelőhöz, és mindig mindent elfogad, amit az javasol ‒ igen, tudjuk, bizalmi kapcsolat, de ha nem bízunk benne, tényleg hordjuk máshová ‒, akkor nyaralás előtt csak a gumimatracot vagy a hegymászó-felszerelést kell átnézni. A rizikó soha nem lesz 0, de bőven vállalható marad. Ha jellemzően csak használják az autót és azért viszik szerelőhöz, hogy valahogy átrugdossa a vizsgán, akkor vagy nem érdemes elindulni vele nyaralni, vagy tudomásul kell venni, hogy bármi megtörténhet. Minél öregebb ÉS elhanyagoltabb a jármű, annál inkább, és a veszély nem lineárisan, hanem valószínűleg exponenciálisan emelkedik.
Persze akkor sem kell feltétlenül kútba ugrani, ha külföldön van baj a kocsival. Bár az alkatrészek kb. ugyanazok ugyanannyiért, a szerviz óradíjak nagyon különbözőek lehetnek az egyes országokban ‒ minél magasabb az átlagos életszínvonal, jellemzően annál magasabbak. Egy kisebb javítás is, bár remélhetőleg senkit nem fog romba dönteni, ha pl. nyaralásra már futotta, azért lehet meglepő. A helyzeten nagyon sokat segít egy autóra is kiterjedő balesetbiztosítás, más hasznai mellett, hiszen ugyanez az orvosi ellátásra hatványozottan igaz. Más kérdés, hogy minél idősebb a kocsi, annál nehezebb/drágább assistance biztosítást kötni rá, mert a biztosítóknak egészen kiváló statisztikáik vannak a fent említett kockázatokról, ha nem is állapotra, de az autó korára vonatkozóan.
Természetesen az sem mindegy, hogy két kicsi gyerekkel, nagymamával és a kutyával kockáztatjuk-e meg a külföldön lerohadást, vagy 20-on évesen, kettesben a párunkkal. Ami az egyik esetben rémálom, a másikban kis túlzással kis, bohém kaland is lehet, főleg, ha beszéljük az adott ország nyelvét.
Mindenesetre, amikor azt mondjuk, hogy fontos átnézetni a kocsit egy hosszabb út előtt, azt nemcsak azért javasoljuk, mert a saját zsebünket akarjuk tömni. Sokkal inkább azért, hogy az ügyfeleinké ne ürüljön ki egy nagyobb külföldi szervizlátogatás alkalmával – hogy a nagyobb kockázatokról ne is beszéljünk.
Illusztrációnk mesterséges intelligencia (ChatGPT) segítségével készült.