Az autógyártók névválasztásairól külön történetet lehetne írni, többen már meg is tették. Minden esetre nehéz eldönteni, hogy sírjunk vagy kacagjunk, amikor a Suzuki az egyik legcukibb, játékautó kinézetű, nehezen komolyan vehető (pedig nagyon is az) autóját azzal a latin szóval illeti, aminek a jelentése láng, szenvedély, tüzes érzelmek és hasonlók. Miért?
Mert ebben az autóban minden megvan, amire egy egyedülálló embernek vagy még/már gyermektelen, fiatal vagy idősebb párnak szüksége lehet. Elég magas, hogy bírja a hazai utakat, akár földutakat is – akinek ez kevés, összkerékhajtással is megveheti. Elég erős, hogy lehessen vele élményautózni, mert a mindössze 83 lóerős szívómotorhoz egy tonna alatti tömeg jár, és a fogyasztáscsökkentő hibridkéjével elég dinamikus és takarékos a mindennapokhoz. Nem az Autobahn ördöge, de havi egy, vagy évente néhány ezer km pályázás elviselhető benne, ha kissé zajosan is, de mindenhol tudja a szükséges tempót.
A nagybevásárlást (a fenti családméret mellett) bőven tudja a csomagtartó, de ha kell, lehajtva 500 liter körülivé válik – nyilván a hátsó ülések beáldozásával. Szóval mondjuk ki: mindent tud, amit egy pár ésszerűen elvárhat egy autótól; nem drága, nem fogyaszt, jól megy és megbízható, mint minden Suzuki. Kicsit bandzsítva beleláthatunk egy törpe SUV-ot, a nők szeretik, és ha valaki férfiként van annyira magabiztos, hogy nem kell terepgumis pick-up-pal járnia, simán eljárhat vele.
Csak a tüzet, lángot és indulatot mellőzi, amiről elnevezték. Nem tudni, hogy a névadás bátor, belterjes öngúny, és jár érte a 10 pont, vagy ilyen, ha a japán autóipari szakemberek a latin nyelvet kísértik. De az egyébként nemrég ráncfelvarráson átesett kocsi ettől eggyel sem lett rosszabb.