Július-augusztusban, aki teheti nyaral, minden második e-mailre automatikus „szabadságon vagyok…” válasz érkezik. Nyaralni persze sokféle módon lehet. Van, aki örül, ha nem kell kimozdulnia a saját szobája hűvöséből, más meg sem áll a bolygó túlfeléig. A CarXpert szervizhálózat aktuális cikkében mi a kettő között válogatóknak szeretnénk támpontot adni: hogyan menjünk vagy ne menjünk autóval külföldre?
Az embernek az autós nyaralásról elsősorban a belföld és a szomszédos országok jutnak eszébe, de sokan Skandináviát vagy a kazah sztyeppéket is kocsival szeretnék meghódítani. Egyik sem lehetetlen, de a legtöbb ember számára vannak bizonyos észszerű határok. Először vizsgáljuk meg a távolságot, és utána kanyarodjunk a technika és az emberek felé!
A külföldi autózás legnagyobb előnye a szabadság. Nem kell centizgetni a bőröndöt, nem kell reptéri transzfert szervezni és fizetni, esetleg reptéri parkolási díjat, nem kell rettegni, hogy vajon a bőrönd is megérkezik-e a célállomásra, és nem probléma, ha az ember egy kerékpárt, kutyát, babakocsit vagy a fél háztartást szeretne magával vinni. A saját autó különösen akkor értékes, ha a cél nem egyetlen város, hanem több település, vidéki szálláshely, körutazás, tengerparti öböl vagy nehezen megközelíthető kirándulóhely, vagyis, ha a célban is nagy a lokális mobilitás igénye.
Könnyű azonban túlbecsülni azt, hogy meddig kényelmes és gazdaságos vezetni. Az autópályán megtett ezer kilométer a térképen egyszerű vonalnak tűnik, a valóságban azonban tankolásokból, torlódásokból, mosdószünetekből, határátkelésekből, a szokásos 10%-nyi ámokfutóból/szerencsétlenből és egyre romló koncentrációból áll. A hosszú vezetés önmagában is fokozza a fáradtságot, a fáradtság pedig csökkenti az éberséget és ingerültté tesz minden utast a kocsiban. Vagyis a gyerek akkor kezd el nyávogni és sírni, a párunk akkor lesz a legingerültebb, amikor már pont mi is tele vagyunk az egésszel, és csak egy limonádéra vágyunk teljes csendben fogyasztva.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az utazás teljes ideje és költsége nem a nettó utazási idő, vagy az elfogyasztott üzemanyag ára. Az időt pakolással, tankolással, mosdószünettel, dugóval, határátkeléssel, parkolással együtt kell kiszámítani, amennyire lehet, míg költség oldalon az autópályadíjak, a halaszthatatlan előzetes javítások, a komoly biztosítás vagy assistance díja, az üzemanyag, a menet közbeni WC, szendvics, „kólátakarokcsakegyetléccimiértnem” költségek is terhelik.
Időben ezt kell összevetni a repüléssel, de az is egy képlet. A járat indulása előtt két órával kint kell lenni, plusz az odajutás menetideje, ami egy távolabbi településről a „Lisztferihegyre” nem is biztos, hogy rövid. A repülés költségei az összehasonlítás végett szintén nem csak a jegyből állnak, mert arra jön a helyjegy, a csomagok és a reptéri transzfer költsége a reptérig, majd a szállásig, ill. hazafelé a reptérig és hazáig.
Hogy mikor melyik a jó választás, az tehát a nyaralástól függ. Általában kb. 1000 km alatt az autó ár-érték arányban verhetetlen, ha valaki a családból tud és akar 12 órát vezetni oda, majd vissza. Jobb, ha van kivel megosztani a volánt, már ha képesek vagyunk pihenni, amíg a nálunk természetesen rosszabb képességű családtagunk, barátunk vezeti a kocsit. Ha 2-5 fő utazik, az autózás nem kerül 2-5-ször többe, míg a repülő nyilván igen.
Az autó ott is előnyös, ahol a céldesztinációnak vacak a tömegközlekedése, de ha nagyon alacsony a vezetési kultúra, mint számos déli régióban és országban, akkor lehet, hogy még mindig jobb egy taxi. Abba a csapdába se essünk bele, hogy Európában mindenhol ugyanazok a szabályok. A STOP tábla nagyjából igen, de a parkolás, a környezetvédelmi zónák, a bírságok, a sebességhatárok és a túllépés szabályai, a kötelező felszereléslista és sok egyéb nagyon más is lehet.
Figyeljünk arra is, hogy az ottani időjárás is lehet gyökeresen különböző, mint itthon. Attól, hogy itt 25 fok van, nyitnak a strandok, északon még fagyhat éjjel, délen pedig lehet, hogy szinte megfulladunk a hőségtől akadozó vagy hiányzó klímával. Az is szempont, hogy a velünk utazó gyerekek hogyan bírják vajon az utazást, ezt mindenki reálisan gondolja végig.
A döntő kérdés tehát nem az, hogy fizikailag lehetséges-e elvezetni valahová. Szinte bárhová el lehet. A valódi kérdés az, hogy az autózás hozzáad-e az utazáshoz, vagy már az első és végül az utolsó napot is fárasztó, drága és idegesítő kihívássá változtatja. Tehát 2 napot mondjuk egy hétből, ami azért jelentős hányad.