Aki nem akarja megmutatni, hogy gazdag, aki nem akarja mindenáron, mindenhol legalább 50-nel túllépni a megengedett sebességet, aki nem szereti, ha gyűlölik, viszont örül, ha mosolyognak rá autózás közben, és aki mindenekelőtt és mindig csak élvezni akarja a vezetést, méghozzá őszintén és kompromisszumok nélkül: nos, ő az, aki már 30 éve leginkább Mazda MX5-öt, vagy amerikai nevén Mazda Miata-t vesz.
Fele-fele súlyelosztás a tengelyek között, pörgős, erős, de soha nem brutális motorok. Ráadásul a masina megbízható is, simán lehet vele munkába járni, vagy intézni a bevásárlást. Nem, nem családbarát, de vannak más szempontok is. Pakolni sem lehet bele annyira, és lehet, hogy a céges diesel Passat otthagyja az egyenesben (azért nemcsak lóerő, súly is van ám, úgyhogy soha ne becsüljük alá a pöttöm gépeket).
Ez bizony nem egy okos döntés. Ez a színtiszta örömautózás, 1989 óta. Aki ilyet vesz, egyszerűen nem tud hibázni. Bármelyik generációra is fussa a pénzéből – az egymást követő generációkat NA, NB, NC és ND-vel jelölik –, biztos, hogy sok öröme lesz benne, jól tartja az árát, és újonnan sem volt soha túl drága.
Élj soká, Mazda MX5, reméljük, eljutsz a NZ-ig!