Az autós újságírók és a hozzájuk csatolt felületek tele vannak olyan jellegű tanácsokkal, minthogy „ha használt autót veszel, válaszd a szívó benzinest, kerülj minden extrát, mert csak a baj van vele” stb. Vagyis ‒ lefordítva ‒ a tartós autós boldogság „titka” a végletes igénytelenség és puritanizmus. Az egyébként jó szándékú, szerzetesekhez is illő tanács azonban véleményünk szerint csak egy igen szűk réteg számára hozza el a boldogságot ‒ mondjuk azoknak, akik szeretnének, vagy kénytelenek úgy élni, mint egy szerzetes. Nevezetesen azoknak, akiknek tulajdonképpen nem is szabadna autót venniük ‒ de mégis akarnak vagy kénytelenek. Azoknak, akik a legolcsóbb autók között tudnak csak válogatni, akiknek nem lesz pénzük az esetleg jelentkező hibák kijavítására, akiknek napi szinten elgyengül a térdük, ha meghallják a szerviz szót.
