Az Európai Unióban hivatalosan továbbra is érvényben van az előírás, amely 2035-től csak a nulla helyi károsanyag-kibocsátású új személy- és kisteherautókat engedné forgalomba helyezni, ami a gyakorlatban a belsőégésű motorok végét jelentené a piacon. Az elmúlt időszakban azonban egyre több jel utal arra, hogy ez a nagyon szigorú forgatókönyv enyhülhet, és a villanyautók (és a hidrogénesek) mellett a korszerű hibrideknek vagy épp a megújuló energiával előállított üzemanyagnak is maradna helye Európában a következő évtizeden túl is. A Carxpert szervizhálózat aktuális írásában az ezzel kapcsolatos fejleményeket igyekszünk összefoglalni.
A hagyományos technológiáknak hadat üzenő uniós szabályozás a Fit for 55 részeként született meg 2022-2023-ban, de a rendeletbe eleve bekerült egy felülvizsgálati záradék is, amely szerint a Bizottságnak 2026-ban értékelnie kell a helyzetet, megvizsgálva az idő közben megszülető, új technológiai lehetőségeket is. A korábbi sajtóhírek arról szóltak, hogy az esetleges enyhítéseket már hamarabb, idén decemberben bejelenthetik egy az EU autóiparának szánt támogatási csomag részeként, azonban szakértők most inkább arra számítanak, hogy az új javaslat közzététele későbbre tolódik.
Egyes gyártók, illetve erős autóiparral rendelkező országok képviselői már régóta engedményeket sürgetnek az ominózus kérdésben, és mostanra egyre több hivatalos forrásból is arra lehet következtetni, hogy a törvényalkotók nyitottabbak lesznek bizonyos kompromisszumokra. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a körvonalazodó visszalépésnek nem mindenki örül felhőtlenül. A mostanra egyértelmű „elektromos pályára” álló Volvo például arra figyelmeztetett, hogy ha Európa elkezd hátrálni, miközben Kína töretlenül nyomul a villanyautókkal, akkor a kontinens autóipara saját magát „lövi lábon”. Szerintük a határidő elhalasztása vagy a követelmények jelentős felpuhítása nemcsak fenntarthatósági visszalépés lenne, hanem versenyképességi öngól is.
Más kérdés, hogy az esetleges könnyítés egyébként jól reflektálna arra is, amit jelenleg az elektromos járművek szegmensében látunk, jelesül, hogy ezeknek az autóknak az ára, a töltőhálózat sűrűsége és a felhasználói szokások változása sok helyen még nem feltétlenül tart ott, hogy a belsőégésű motorokat 2035-től száműzzék az új gépkocsik piacáról. És itt jöhet képbe például az e-üzemanyag, amellyel többek közt a Porsche folytat előrehaladott fejlesztéseket.
Az e-fuel lényegében szintetikus benzin vagy gázolaj, amelyet megújuló energiával előállított hidrogénből és a levegőből kivont szén-dioxidból hoznak létre. Az elmélet az, hogy amit a motor kienged a kipufogón, azt a gyártás során „kiveszik” a légkörből, így a teljes lánc papíron lényegében karbonsemleges lehet. A kritikusok szerint persze ez drága és energiapazarló „kerülőút” az akkumulátoros elektromos hajtáshoz képest, míg a támogatók egyebek mellett azt az előnyt hangsúlyozzák, hogy ezzel a meglévő motor- és infrastruktúrapark (pl. benzinkutak) jelentős részben használható maradna.
A 2035-ös „belsőégésű stopdátum” tehát jelen pillanatban még él, de egyre kevésbé tűnik kőbe vésettnek mind az időpontot, mind a pontos tartalmát illetően. E pillanatban valószínűbbnek tűnik, hogy a következő években egy jóval összetettebb, kompromisszumokra épülő szabályrendszer rajzolódik majd ki, amelynek továbbra is a tisztán villanyos autók lehetnek a fő kedvezményezettjei, de mellettük helyet kaphatnak alternatív üzemanyaggal működő erőforrások és akár fejlett hibridek is. Hogy ez a megoldás (ha egyáltalán létrejön) rugalmas aranyközépút lesz vagy egy tétova hátraarc, melynek során a gyártókat ide-odarángatják, azt majd az idő – talán nem is olyan sokára – eldönti.