Az online térben se szeri, se száma azoknak a toplistáknak, amelyek „Minden idők legszebb Formula–1-es autóit” hivatottak összegyűjteni és rangsorolni. Az ilyen válogatások persze, akár szakírók, akár rajongók állítják őket össze, mindig szubjektívek, ennek megfelelően az élmezőny összetétele is meglehetősen változó. Akad azonban legalább 1 olyan kocsi, amely lényegében kihagyhatatlan szereplőnek tűnik ilyen téren, méghozzá a ’70-es, ’80-as évek legendás, fekete-arany festésű Lotusai. Ennek a korszaknak a talán legikonikusabb darabja, vagyis az Ayrton Senna által az 1986-os idényben vezetett Lotus 98T egyik eredeti példánya most a világhírű RM Sotheby’s aukciósház kínálatában tűnt fel, finoman szólva is borsos áron. Ennek apropóján az éppen 40 éves jármű történetéről és a kalapács alá kerülő darab érdekességeiről szól majd a CarXpert szervizhálózat friss írása.
Kezdjük talán azzal, hogy a sokak szívét meghódító fekete-arany dizájnt a Lotus akkori főszponzora, a John Player Special brit brand „hozta magával”, és – egy rövid megszakítással – 1972-től 1986-ig volt használatban az istállónál. A korszak első fele még egyértelműen a csapat aranykorához tartozott (Emerson Fittipaldi 1972-ben, Mario Andretti 1978-ban nyert egyéni vb-t a Lotus volánja mögött), ám a ’80-as években már elmaradtak a jó eredmények.
Ezen szeretett volna változtatni a csapat, amikor 1985-ben leigazolta az F1-ben egy évvel korábban bemutatkozó Ayrton Sennát, aki abban a szezonban hosszú idő után tudott futamot nyerni az istállónak (kettőt is), de végül lemaradt az összetett dobogóról. A következő évnek még nagyobb reményekkel vágott neki a Lotus, amely a sportágban nagy névnek számító Gérard Ducarouge által tervezett 98T-vel igyekezett visszatérni a csúcsra.
A kocsi egyik érdekessége, hogy miután a benzintank mérete egy szabályváltozás miatt jóval kisebb lett, az alváz az egy esztendővel korábbinál jóval alacsonyabbra került. A csapat maradt az 1.5 literes, V6-os Renault-motornál, azonban a teljesítmény terén óriási ugrást hozott az az év: a 98T becslések szerint a versenyek során a 800-900 lóerős tartományban teljesített, ám az időmérő edzésen használt beállításokkal akár 1200 lóerő leadására is képes volt. Ennek oka, hogy akkoriban e tekintetben nem volt korlátozás, így a fejlesztők a kvalifikáción addig „csavarták fel” a turbófeltöltőt, hogy 1 gyors kört még éppen kibírjon.
Az egyébként is időmérő-specialistának számító Ayrton Senna ennek is köszönhetően 8-szor is az első rajtkockából indulhatott, és végül hiába nyert meg két versenyt, valamint szerzett összesen 8 dobogós pozíciót (közte egy 2. helyet az akkor debütáló Magyar Nagydíjon), elsősorban a 6 kiesés miatt ismét be kellett érnie a bajnokság 4. helyével Alain Prost, Nigel Mansell és Nelson Piquet mögött. Senna aztán még egy évet maradt a Lotusnál, ám ekkor a gárda nemcsak a Renault erőforrást cserélte Hondára, hanem a főtámogató is változott: a John Player Special helyett a Camel, a fekete-arany festés helyett pedig a szintén emlékezetes sárga szín jött.
A brazil zseni által az 1986-os idényben vezetett, a közkedvelt dizájnt utoljára magán viselő egyik Lotust tehát most egy árverés keretében „bárki” megveheti. A szóban forgó kocsit 1988-ban értékesítette a Lotus, azóta ismert gyűjtők kollekciójának részét képezte, nemrég pedig átesett egy teljes körű restauráción, melynek révén akár már holnap lehetne róni vele a köröket valamely versenypályán.
Az imént természetesen nem véletlenül került idézőjelbe a „bárki” megveheti kifejezés, hiszen a patinás aukciósház szakértői 8-10 millió euróra, azaz átszámítva 3-3,8 milliárd forintra taksálják a tétel értékét – de biztosak lehetünk abban, hogy lesznek, akik a március elején kezdődő liciten ennyi pénzt sem sajnálnak majd az autósport történelmének egyik legkultikusabb darabjáért.